Sziasztok! A következő kritikám alanya egy ma megtekintett film, még pedig a Hátsó ablak, amely Alfred Hitchcock keze munkáját dicséri. Mint az Eredet, ez is régóta a filmlistámon várakozott, így hát ideje volt már, hogy megnézzem. :)

A régi filmekről írt kritikáknál soha nem szabad elfelejtenem, hogy egy teljesen más világról, ízlésről, erkölcsi szabályokról beszélünk. Bár sok kedvenc filmem lassú lefolyású, minden lépés megfontolt és el nem hamarkodott, bevallom a "Hátsó ablak" közben tartottam egy fél órányi szünetet, sétáltam egy kicsit, hogy felébredjek és ne lankadjon a figyelmem. De mondjunk egy olyan '50-'60as években keletkezett filmet, amely tele van akcióval és pörögnek az események a vásznon. Ugye? Ezért ettől az aprócska hibától most eltekintek.
Bár nem sok Hitchcock munkát láttam, amikhez volt szerencsém, azokat egytől egyig megkedveltem. Tökéletes rendezés, gyönyörű díszletek, értelmes, (általában) kerek történet, se nem sok, se nem kevés. Most sem kellett csalódnom az alkotásban. A történet izgalmas. A törött lába miatt hat hétig tolószékbe kényszerült Jeff egyedüli szórakozása a szomszédok kukkolása maradt. Az ötödik hétre már mindenki életét ismeri, és pontosan tudja, hogy baj van, mikor szokatlan események zajlanak le a vele szemben élő házaspár lakásán. Az ágyhoz kötött asszony hirtelen eltűnik, s a férj gyanús éjszakai kimenői is szemet szúrnak neki.
Persze eleinte senki nem hisz neki, majd a bizonyítékok egyre növekvő tárháza mellé állítja ápolónőjét és a gyönyörű kedvesét, Lisát is. Az egyre növekvő feszültséget, és izgalmat csak tetézi, mikor sokszori próbálkozásra sem sikerül meggyőzni nyomozó barátját, Thomast, hogy a házban gyilkosságot követtek el. Végül maguk veszik kezükbe az ügyet, amely majdnem tragikus kimenetelűvé válik, mikor a gyilkos férj a lakásán találja Lizát, vagy mikor az ablakon próbálja kilökni a "kukkolót".
Természetesen a happy end kihagyhatatlan, a bűnös megkapja méltó büntetését, és Lisa Jeffnél marad, aki immár két törött lábbal büszkélkedhet.
A film mindent összevetve kifejezetten tetszett. Nem egy mai darab, s emiatt talán a korosztályom nem is igazán tudja értékelni az ilyen alkotásokat, hisz szinte áthidalhatatlan különbségek mutatkoznak, egy ilyen antik darabon és egy mai Vasemberen, ám kétségkívül újabb felejthetetlen alkotás dicséri Alfred Hitchcock keze munkáját. A 10 pontból egy erős 8ast adnék a filmnek, és őszintén ajánlom mindenkinek, aki szereti a lassabb hangvételű műveket.